Czipott György: Kezdettől költözöl

Mint fészkében két fáradt madár,
öledbe ejtve, kezeid megpihennek.
Csak csönd legyen és ünnep ma már.
Arcod símul. Redőkben gondok derengnek.

Körülkering, terűl az álom –
tekinteted már a múlt képein motoz.
Átjár a fény, túlnan halálon.
Tudod: költözöl. Telve már minden doboz.

Bánat és öröm. Mind elpakolva szépen.
Sort sorra mind, semmi sem maradt.
Mi végre volt? Csodálkozol az egészen.

Időzöl kicsit. Talán ez éj a híja...
Moccansz, ha fáj is – eltelt a nap.
Érzed: gyérült hajad Jézus megsimítja.