Kölcsey Ferenc: Echo

Szikjai lyány, hívlak! „Hívlak” felel aetheri hangod;
       Ím jövök, ah de lakod bús fala néma s üres!
Sziklai lyány hol vagy? remegő ajak a mi reád vár,
       S hű karok, és szerelem mennyei lángja velök.
Csalfa, te rejtve maradsz; epedő rezgése szavadnak
       Hév vala, s kebled, mint szirti lakásod, hideg!

Cseke, május 1825.