Gaál Áron: Nyelv a máglyán
A hőségben hús ég!
Hős ég itt el s a hűség
a máglyán,
de előbb még vezekel,
mert visszaélt a nyelvvel
és túl sokat nyelvelt.
Megfosztják hát tőle,
hogy legyen belőle
nyelvtelen,
mert nem volt hajlandó
elvtelen ítélni,
mert, mert itt élni
és megkérdezni: miért?
„Miért mi értjük úgy,
hogy van kiért,
s nem ők, akiket sért,
hogy van akiért tesz
az, aki Ért
S most itt ég el előttem
A részvét szól bennem:
„Végy részt te is belőle!”
El-ég,
s még mindig, még ez sem,
még most sem elég?!
Hol van itt a testvériség,
ahol szeme láttára
a testvér is ég?
Mert több, mint hús-vér ember!
S eleve nem csak a nyelve,
s az elve ég el vele
bennem.
Az ember is: a szív, a szó,
a rendszer,
mi összeszervezte egyszer,
régen.
Igen, az Ember is… ég
és benne az egész emberiség!
A hűs ég még befogadja
a hűségét,
de ez is kevés. Itt égett előtted!
Amíg élsz, éget a tűz,
nyugodni nem hagy, elűz
magadból, s tenni kényszerít
dacból a kényszer,
hogy itt élt, téged ítél meg,
s név szerint!
Amit itt vallott, vállalt,
ott, ahol abbahagyta
tárd fel már ma
a valót,
a valóságnak:
Légy Hitvalló!