Botz Domonkos: Halottak napjára

Szívemben jeltelen sírok,
mindegyiken kereszt,
olykor-olykor átsebzik
meg-megremegő szívemet.
Csillagtalan már minden éj,
és halk, mint koporsót
kísérő rogyadozó léptek,
homlokomon elpihen
halott kezek hűvös érintése.
Egyszer majd földre hullok
én is, de nem lesz sír, sem
botzhalottaknapkereszt, és talán szív sem
marad, amelyik megtart és
beereszt.

szozattv


szozat a tiszta hang aug202017bazilika vacsztistvan Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo