Győry Dezső: Szerelem

Nem baj, ha verlek, mint a ménkő a fákat,
S bántlak, mint gyermek a kölyökkutyát,
Ebben a kéj a kínfakóján vágtat.

Hajad leszórva kis melledbe marni
Csípjen szagos test ízes vad zamatja
Mert jó fogadni, elvenni s akarni.

Királykodom meg uraskodom. És Te
Hiába támadsz: életedbe tiprok,
Mint óriás a zsendülő vetésbe.

Csontos térdem lerázza, mint a vadkan
Könnyed falkáját, marcangolj, sikoltozz,
Sebet hasítok minden- egy szavadban.

Fölvert, riasztott férfidurvaságom
Jaj, lázadás csak asszonyságod ellen,
Ha nőt bántok, a gyengeségem bántom,

Mi lábához dönt s tárt ölébe vagdal,
– Sima sziklához tajtékoz az ár. –
S tört erőm ráhull, csókkal és haraggal.