Sajó Sándor: Pilisi erdőben

               Emlékezés Prohászka püspökre

 

Hol egykor ő járt, júliusi csendben,
Most ezt az erdőt járom csendben én,
S a bükkös árnyon megcsendül szívemben
Egy halkszavú Prohászka-költemény.

A búsult lélek vigadozva jár itt,
Ha zajból, szennyből idemenekül,
Hallgatja titkok szent szimfóniáit
S a nagy magányban nincsen egyedül.

Itt, egymást mintha versengőn követné,
Milljó rokkát hajt minden pillanat:
Milljó szövőszék szövi sejtszövetté
Az omló napfényt, selymes sugarat.

Itt titkok méze csordul halk szavakba
S a lélek rögről csillagokra hág,
Arany pókháló fátylával takarva
Istent, világot s boldog önmagát.

Itt lélek szálldos, lelket szárnyra keltőn,
Virágok, füvek, lombok illatán,
És halk imádság zendül át az erdőn:
A Teremtésnek áhítatja tán…

Zeng-zsong az erdő minden fája, lombja,
Az álmodó csend, árnyas messzeség, –
S egy daliás püspök vidáman dalolja
A diadalmas Énekek-énekét…

szozattv


szozat a tiszta hang attila LSApokabacsi attilaprokopp Mátyás király szine 2019. 01. 26. SZENT KORONA DÉLUTÁNOK plakát 02 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf