Vári Fábián László: Várad felől az alkony…

Ezernyolcszáznegyvenkilenc
július harmincegy volt,
amikor Segesvár fölött
megborzongott a mennybolt.

Pacsirták elnémultanak,
elhúztak messzire,
feltornyosul az egekig
a háború híre.

Isten ostora táncol,
a sűrűjébe legyint,
s egy durranással lecsapja
lováról Szkarjatyint.

Halomra hűl a sok vitéz,
a délceg szép kozák,
bősz bűntudattal bőgnek fel
a muszka orgonák.

Most kellene a füldugasz –
iszonyú térzene!

Várad felől az alkony
mintha már vérzene.

A pokol számos ütege
morajlik válaszul,
a megpörkölt felhőkből
Petőfi vére hull.

Térül-fordul a jó öreg,
villantja jobb szemét,
fürkészi fenn a füst között
az Úr tekintetét:

– Csak egy valamit még, Uram,
nyújtsd ide két karod,
hadd bízzam bánatodra én
a halott őrnagyot.

Arca mostani mását
magammal elviszem,
ne lássa romjaiban őt
ezentúl senki sem!

                                 1999

szozattv

 
 
Patriotak-Kronikaja-4.1 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf