Tari István: Vesztőhelyünk, Arad
Kő kövön megmarad!
Vesztőhelyünk, Arad
nem vész el, se a múlt:
csupán átalakult
tetves zsibvásárrá.
Istenünk, ha látná...
Pusztába kiáltott
szavakból az álmok
homokként peregnek.
Rejtegetnek berkek:
betyár sorsunk átka
a besúgó mátka.
Megtöretésünkből
a gyalázat szürcsöl
méregzöld nedveket.
"Változtasd meg neved!"
"Hagyd békén azt, mi volt:
túlélőké a bolt!
Holtaké a szégyen
és az emlékérem."
Habzik a hideg ser.
"Egyszer él az ember!" -
ha hóhérral koccint.
Szenny patakzik ott kint,
kő kövön megmarad,
s vesztőhelynek Arad.