Tari István: Golyót fog
Éji órán
dió roppan a cipőm alatt:
koponyák falát üti át
ily reccsenés-
sel a golyó.
Börtönömmé
vált a nem létező ország,
otthonommá a bujdosás –
hiányodba
takarózom.
Hiányoddal
takarom le mindazt, amit
elorzott tőlünk e bitang
század: bennem
reng a harang.
Hiányodnak
is golyófogója vagyok –
dió roppan cipőm alatt:
csontot reccsent
csellengésem.
Hazám ez a
hóhérmunkába fulladó,
hullabűzös rablófészek?
Kicifrázza
az enyészet.
Akit még nem
üldöztek, az honnan tudja,
mi is az otthon, a haza? –
zúg a rögök
vér-torlasza.
Terepszínű
gúnyát gyárt a vénasszonyok
nyara: katonaszökevény
az ősz – diót
roppant lába.
Éji órán
diót roppant a bujdosás.
Hiányodba megyek haza,
golyót fog a beszéd fala.