Marcsák Gergely: Holnap hajnalig

Ásít, dohog, megrezzen a város.

Kabátját az éj a téren felejtette,
foszlányait makacsul markolják a fák.

Ungvár ezer szemén
kattogva kúszik a redőny,
nyújtózik a folyó
rideg kavicságyán.

Lábamra gesztenyelevelet
söpörnek a sosem-alvók,
majd eltűnnek
...
holnap hajnalig.