Botz Domonkos: Harlequin

Amikor a bohóc felzokog,
arcán tengerek fakadnak,
akadnak, kik önfeledten
kacagnak s csak a szépet,

amikorabohocpirosló orrát, fehérre mázolt
arcát látják, melyet szürke
folyam áztat, csetlik-botlik,
maga a megtestesült alázat.

Harlequin jelmeze alatt a kín,
a fájdalom emészti, marja, már
elveszítette mindenét, s most;
a tömeg nagyokat derül rajta.

Törvénye van mindennek, így
a manézsnak is, hol ha kellett,
meghalt minden este, de ez
az utolsó volt, önmagát temette.  

És ki tudja hány Harlequin
szaladgál az utcán kopott
jelmezében, levegő után
kapkodva roncsolt tüdejével.

Aztán egy este majd felmegy
a függöny, más lép a porondra,
és ő már csak emlék lesz, a
manézs egykorvolt bolondja.

szozattv


szozat a tiszta hang Gaál plakat Életmű 30 Pál István Szalonna arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo