Tűz Tamás: Hazám
Mint zúgó szél a rétek csókját,
hazám magammal hoztalak.
Itt vagy velem. Fáradt agyamban
dalolsz, mint csobbanó patak.
Játékszerét a gyermek jobban
nem őrizné: ha jő az éj,
tündéri képedet szorítom
szívem fölé.
Te drága táj, zöld lombjaiddal
szelíd körtáncot lejtesz itt.
Folyóid karcsú, kék szalagja
még él, még bennem rejtezik.
A város is, ahol születtem,
halvány rajzával itt lebeg.
a régi tornyok, csöndes utcák
és halk terek.
Kibomlik minden friss csokorként.
A játékszín benépesül.
Arcok villannak föl a múltból,
csaták és zászlók s egyre gyűl
a hősi vér piros folyója
s a hömpölygő évszázadok
vad ütemében, mint a fáklya
lelked lobog.
Mint édesanyám könnyes csókját,
hazám, magammal hoztalak.
Itt vagy velem. Lángolsz a számon,
miként a lobbanó szavak.
Majd ha kigyúl a szép reménység,
mint tündöklő gyümölcs a fán,
öledbe hullok mindörökre
áldott hazám.
