Fodor András: Zsoltár

Igen, tudom, az orgonát
szétroncsolta a háború.
Nem nézem meg, mi lett belőle.
Hadd szóljon bennem úgy, ahogy rég;
    hullámzó, kettős billentyűsorok,
fogantyúk porcelán gombái mellett jobbra, balra
    ott állunk: Papp Jóska meg én.

Felröptetve a kotta vakírását,
túlharsogva a sípok lihegését
fújjuk a dallamot előre,
    két stiglic-torkú kerub.
hangunk meredeken vetődő szárnya közt
    lehunyt pillákkal imbolyog,
        száll
    Mesterünk feje.

Igen, tudom, a háború!
    Elakadt melle fujtatója…

Elmentek mind a számrakók,
     a karzat kórusa.
        Szemközt,
     bársonypalástját bal karjára csapva,
     fejár falból nem lép ki többé
     a Nagytiszteletű.

De mi csak fújjuk rendületlen,
csikaró szesz gőzében állva,
szövetkezeti irodában,
kopár bútorok ijedt zavarában, –
volt urasági udvar
     homokjában tipródó lábak,
     csuromvíz ingek,
     egy-nyári táncok
         csörgése fölött.

Fújjuk, hogy amit akkor
két harsány hang zenéje
egymást röpítő szárnyon írt
     az égre,
Lantban, hegedűben,
Cimbalmi zengésben
     Magasztaltassék.

szozattv


szozat a tiszta hang Hungarovox 11 15 23 56 os eganivanpalmeghivo 2019SZENTKORONADELUTANOK újpogányság szalonna alap 1 VIIKerecsen Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf