Hunyady István: Urak asztala

Egyszer sugaras őszelő volt
és hívott útrakészen apám:
- Vágjunk át ama hosszú gerincen
s együnk az „Urak asztalán”.


A két hegyimádó meg is indult.
Fanyar volt már a lomb szaga.
A messzeségben gőggel oromlott
fölénk az „Urak asztala”.


Kúsztunk fel, köves meredélyen
s ereszkedtünk a völgybe le:
Gerincnek véltük a reggeli ködben
s az út szakadékkal volt tele.


Hátunk gőzölgött, verte verejték.
Bozót belénk-mart, mint a szeg.
A hegytorony mégis helyben-állt,
és nem jött hozzánk közelebb.


Rongy volt ruhánk, csupa vér a kezünk.
Tájak buktak fel, tűntek is tova.
Apám így: - Nézd csak, mint fut előttünk
s kigúnyol az „Urak asztala”.


Aztán a gyepes partra omlott
s szél lengette gyér haját:
- Nem érem el már azt az ormot -
szólt - te menj csak s küzdj tovább! -


Én lekuporodtam a selymes pástra
s föléhajoltam: - Ó, apám,
soha, de soha nem akartam
helyet az „Urak asztalán”!


Mélyben pihen már törékeny teste.
De szemét még látom, mint kutat
távolban fel-felvillanó
s elérhetetlen csúcsokat.


Ha fölhozhatnám őt a sírból,
mutatnám: - Apám, nézz csak oda,
vakond-túrásnál is kevesebb
a hajdani „Urak asztala”!


Nékünk ott sohasem terítettek,
hol úr evett s rangbéli mulatott:
A pázsit kínálta magát terítéknek
s a patak kiáltott: - Innen igyatok!

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf