Alekszandra Kruchkova: A pusztulás felett, a rozsban

 „Nem olvasva jeleimet
    Aludj, kedves egyenlőtlenség”
M. Cvetajeva

Tarts!
Tarts meg!
Az életnek!
Erősebben!
A hang – kiáltásba szakad - felfele száll –
Ajtóknál áll – megáll – a bezárt ajtónál
Megállj – Te is – és nyugodj bele
Válaszra várj… - tarts! – a Tanács lehet:
Hazug! – annak, aki nem olvassa el – a jeleimet!
Ne erőlködj, hogy értsd – a mélységét!
Őszen – ne simítson – Karodban ölelés!
Lázadón a köveken – ne vedd fel – az én –
Keresztemet! – Veled – nem viselem!
Ne fordulj elő itt! – meg se állj – magad velem – állatként –
Ne alázd! – a nyárral egyenlővé ne tedd –Tavaszomat te sem
Az álom – előestéjén a megvalósíthatatlanban! – el ne cseréld
Az éjféli - Múzsa szájából – ki ne rántsd
A szót – ne élj vissza vele – hogy tromfod – Ász!

2008. február 22. Fordította: Gaál Áron

A tanács – ne legyen elégtelen! – egyenetlen
Kövezett úton! – a Klastromba – ahol Isten – a Menny
Fénysugár nyakravalóban – az élet – gyanánt
Tömjénnel – csak ösztönöz - hogy lábra állj…
Tarts! – a lába szétlapít –
A kézért - ruhaszegélyért - eseng a proletár Sereg
A koldusszegény – mennydörgés nélkül a zsebben –
Kotorász!
Kölcsönösen, a saját keretén belül ártatlan lehet –
Tarts meg!
A szív, ami tág – mezőség, széles határ!
Tarts meg fiú! Tarts attól is vissza már…
Atlantisz – a Titkok Kapujánál áll – görbül a szám
Sápad az arcom - úgy érzem magam - mint tékozló leány! –
Hisz más kizárt – Királynő! – mint Hajszálra hajszál!
Az égbe – űzz! – állj! –
Tarts! – tarts meg!!! – az Éjen át, igen –
Elmegyek –
Másvalakihez…