Áll előttem egy virágszál...

Szerelmi ének a XVII. századból

Áll előttem egy virágszál,
Örvendetes liliomszál,
Kis kertemben ékesen áll
Ki életem, egy virágszál.
 
Áll előttem szép violám,
Rózsaszínű szép Ilonám,
Kegyes tekintető rózsám –
Gyönyörűséges violám.

Kis kertemben szép virágok –
Jóillatú szép virágok,
Tündöklő szép piros rózsák,
Gyönyörűséges violák.

Ó szép virág szerelmemben
Mikor volnék szép kertemben,
Rózsa-, violaszedésben
Az te nagy és szép kedvedben!

Akkor lészen vígasságom:
Rózsa-orcádat ha látom,
És ékesen csókolgatom –
Akkor lészen újulásom.

Néked egészség adassék,
Szép termeted böcsültessék,
Jó híred néked hallassék,
És éntőlem szerettessék.

Füleidben immár vegyed,
Fordítsd reám személyedet:
Halld meg keserűségemet –
Tartsd meg az én életemet!

Legyen bocsánat énnékem
Tűled ó én szép szerelmem;
Noha távul vagyok tűled
Ne felejts el azért engem.