Agyagfalvi Hegyi István: Az utolsó harc

Dűlt, nagy betűkkel nincs még írva semmi
Éltem könyvének sivár lapjain,
Mit eddig éltem, szürke, bús történet
S nem voltak piros, izzó napjaim!

Mit eddig éltem, a harc a kenyérért
Oly mindennapi, komor, színtelen,
Viaskodás a gondok csúf hadával
S olyan szegényes minden győzelem!

De már meguntam! Egy nagy bús rohamra
Összeszedem most minden harcosom,
A vér, az agy, a szív, a szem a helyén:
Most az utolsó harcot harcolom!

Nem az utolsót: legeslegutolsót!
Dűlt betűk jönnek és izzó napok!
Avagy fáradtan, törten, megsebezve
Az út porában összeroskadok!

És akkor, akkor felemelt kezekkel
A zsarnok sorsnak megadom magam!
Nem törődöm az ólmos holnapokkal
S szűk börtönömben járok hangtalan!

És áldom, áldom akkor azt az órát,
Mely indulásra ajtómon kopog,
De most még hí az élet, győzelem:
Még egy utolsó harcot harcolok!