Csuka Zoltán: Kolduló favágók

Vállán a fejsze,
akár az anyjába kapaszkodó csecsemő,
furcsán és tehetetlenül szendereg.
(Pedig méteres vastagságú tölgyet döntene
gazdája karja, ha akarná.)
Gödrös és ráncos arca úgy döbben rád, mintha
negyvenéves gyermek esedezne hozzád,
(pedig ez az arc frontokon állt, mint a szikla,
amíg körülötte gránátesők peregtek).
És keze,
jaj, súlyos nagy ökle,
kitártan és félénken
s mégis
riasztón és hatalmasan
úgy nyúlik most feléd,
mintha kontinens lenne,
rajta hegyekkel, folyókkal,
városokkal és országokkal
és kér tőled,
könyörög
alamizsnát.