Az áldott nap

(Énekes imádság)

Az áldott nap immár elnyugott,
Nappali fényért éjjelre változott…
Szép nap után sötétre maradott,
Fáradtaknak nyugodalmat hozott.

Minden állat a nyugodalmára,
Az Istentől kirendelt álomra.
Úgy menek, Uram, az ágyamba,
Mintha mennék gyászos koporsómba.

Vessünk számot hát, édes Istenem,
Hogy ne kelljen lelkemet felejtnem.
Hogy lehessen bátrabban szólanom,
Mikor meg kell előtted állanom.

Már én pedig erőst szegény vagyok,
Én magamnak több üdőt nem szabok.
Azt gondolom mind az éjszakán,
Ahaj kellne nekem a koporsóm.

Vigyen engem az itató kúthoz,
Aztán indíts ingem az igazi útra.
Menjünk tisztán a trombitaszóra,
Szent Atyámnak parancsolatára.

Mehessünk bé boldog mennyországba,
S ott vigadjunk vég nélkül az Úrban.
Támadjunk fel a trombitaszóra,
Szent Atyámnak parancsolatára.

    Ámen.

(Somoska, Benke Gergely, 74 éves, 1986)