Váci Mihály: Gerle-szemű
ha a földeken követtem a lépted.
Amerre Te mentél, újra dalolt a kalász
a tarlókon, a sziken enyhült a parázs.
És ha városok füstlombja alatt
mentem Veled én, utcabozótokat
áttörve utánad, a paloták tömött
sorai Tőled kaptak fényt, örömöt.
Te drága, te szép, a tornyok imádtak.
Teneked dudorásztak a komoly gyárak.
Bánya a mélyben érted dobogott,
Érted aléltak a sínkanyarok.
Patak-nevetésű! Te gerle-szemű!
Állam alá szorított zokogó hegedű!
