Vértessy Gyula: Gyáva kutya
Emelt fővel jártam, daloltam,
S az első nagy csapás után
Az lettem, ami a kutyám.
Emberből gyáva kutya lettem;
Párducból nyúl az első percben,
A sors kutyája lettem s érnek
Szitkok, rugások, vad verések.
S a kezet még csak meg se martam,
Mely első sebet ütött rajtam –
A leggyávább kutya vagyok,
Csak tűrök, vérzem s hallgatok…
