Endrődi Sándor: Dícsértessék az Úr Jézus!
Nógrád-Megyer
A főváros vad zajából
Csöndes falucskába jöttem.
Erős, szálas, napbarnított
Munkásnép sürög köröttem.
„Dícsértessék az Úr Jézus!”
Hangzik, mintha egy szív zöngné.
Szívem reszket s visszazengi:
– Mindörökké! Mindörökké!
Milyen régen nem hallottam!
Milyen édes, tiszta szózat!
Soha szebbet, gyermekibbet,
Igazabbat, meghatóbbat!
Valami szent, mindeneknél
Üdvözítőbb béke föd bé –
Dícsértessék az Úr Jézus!
– Mindörökké! Mindörökké!
Hallom itt is, hallom ott is,
Egy órában szinte százszor,
Így köszönt a módos gazda,
Kapás ember, libapásztor.
A sok hazug "Van szerencsém!"
Nem öli a lelkem többé –
Dícsértessék az Úr Jézus!
– Mindörökké! Mindörökké!
Tele van a szűz levegő
Ezzel a szent, drága névvel,
A világot átölelő
Égi szeretet nevével.
Mintha a bút elaltatná,
A sebeket mind bekötné –
Dícsértessék az Úr Jézus!
– Mindörökké! Mindörökké!
Mintha künn, a dombtetőkön,
A sugárzó, nagy melegbe,
Habzó vetés zöld hullámán,
Áldásával Ő lebegne.
Tiszta glóriája tesz itt
Eget, földet tündöklőbbé –
Dicső neve dícsértessék
Mindörökké! Mindörökké!
