Fülöp Kálmán: Simogatás

Nincs szerelem

és vers sem

érik bennem-

a templomcsendben

arcomra

hull az éj.

Uram,

én most

az életemet mentem,

s mit adni

tudnék

soha nem elég:

az angyalok

körülrajongnak,

és Lucifer

is engemet magol,

a baj

cak annyi,

hogy a holnap

vérembe
karcol valahol...

És néha

bolond

lázítónak

becéznek,

mert

imádkozni

is merek,

s ha kérek,

kapni is

remélek,

mert simogat

még két kezed...