vitéz Somogyvári Gyula: A kocsmajáró magyarokhoz
vidám fiúk a kocsma mámorában!
Hát nem halljátok, hogy zúg kavarog
körülöttünk egy szörnyű hangzavar?
Valahol sírnak gyerek-magyarok,
valahol most muskátlis ablakot
zúz be a részeg, durva puskatus,
valahol hosszan sikolt most a jaj.
Hallgassatok hát! Kurjantás se szóljon,
pohár se csengjen, hej, most csönd legyen!
Idehallik, hogy völgyön, hegyeken
magyar rabok csapatja vánszorog.
Koppan a léptük és szünetlenül
csattog a korbács hajlott hátukon –
ki nem bírja: az hörögve kidül
és ottmarad a golgotás úton…
Hallgassatok, ne húzza a cigány,
hiszen nem hallom így a hangokat…
Nem hallom, hogy a börtönajtó nyekken
valahol, komor pincebolt alatt.
Nem hallom, hogy a puska zára csattan
s halálbogár a csőben meglapul,
nem hallom jaj, hogy eldörren a sortűz
s valaki nyögve, holtan földrehull…
Hallgassatok, figyeljetek fel néha
s tudom: keserű méreg lesz a bor,
ha meghalljátok, hogy az éjszakában
hányan halódnak mindig valahol…
Hallgassatok, figyeljetek fel néha!
