Elbitangolt bennem valahol egy évszak
 
Sorsütés, játék
vagy talán erőszak
tette? Nem kérdezem.
Angyalok fogják le két kezem.
 
Pedig megvolt...
Forgott az égi kerék.
Küllőtlenül csak álmok tolhatják
álmaink szekerét.
 
Minden egész volt.
A van is. A hiány is.
Egy kicsit Bolyai-s,
egy kicsit Vivaldi-s.
 
Egész volt minden.
S mint égi ráfvas: végtelen...
Egy kicsit megvédett.
Egy kicsit védtelen.
 
Mint kire rászáradt
az az égi burok.
Mint aki egyet tud:
veszteni háborút.
Háborúval békét,
békében léptéket
terelgető édes
anyanyelvtérképet.
 
Elbitangolt... Igen.
S mint égi szekerek,
sorsuk útján hogyha
el nem juthatnak célig:
hiányzó részeik
pokoli zajában
    moccanást mímelnek
    ama teljességig.