Gaál Áron: Radnóti

Vérem száradt a papírra
maradandóbban, mint a tinta.

Megdöbbentem, hogy megtörténhet,
hogy meghalok, hisz nem is éltem,

vagy élet lett volna mind a kín,
árulás, árultatás, amiben itt

laktam annyi, de annyi naivsággal,
hogy alig fért takaróm alá a bánat?

Azután egy angyal mégis megfogott,
és tétován bár, de még visszahozott,

mert ami bennem szárnyalásba kezdett,
zuhanásba fordult váratlanul. Egyszer,

csak egyszer éreztem, ott…, akkor…,
hogy boldog vagyok. Zengtek a harangok

bennem! De a tornyok keresztje vérzett,
és én rádöbbentem, hogy megtörténhet,

hogy maradandóbban, mint tus vagy tinta,
attól fogva már minden papírra

vérem szárad, mert ezzel írja majd korom
ki magát belőlem, hogy mit asszonyok

kínálnak, se ölben, se mosolyban
ne ismerjek magamra holnap,

hogy fájjanak már mindörökkön,
mint örökség – mert ez a törvény-, az öklök,

hogy fájjon pőrén hallani, hogy:
                     SOHA TÖBBÉ!

szozattv


szozat a tiszta hang pozsonyicsata19 Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf