Mélosz: Látod, Uram
Ma reggel sem
Imádkoztam Hozzád
S nem köszöntem meg
Hogy pihentető édes álmot adtál
És azt sem
Hogy a ködös reggel
elszomorított
S az út harmatos porában
Sárként láttam meg Bűneimet
Lábaidhoz dobom ím
Szégyenem Fekete köpenyét,
hogy a
Virágvasárnapi nagy jöveteledre
Fehéren teríthessem
E L É D
