Jóna Dávid- Szentjánosi Csaba: Gazduram - 2016. december

Gazduramék versei, nekünk a fáradtságban is erőt adnak....reméljük a kedves olvasóknak is!
 
Gazduram,
írtam egy verset
 
A versek a mélyben élnek,
mint a csigák, a kagylók,
a sebzett léleknek
a betűk: gondolat-mankók.
 
A mondat pontjának gyöngyeit
felhozom, hal vagyok,
a lép szélén csend van:
leomlott partszakaszok.
 
Eszembe jutnak nagy költőink sorai:
tengeralatti törésvonalak,
ki fogja érteni, ha egy megtalált verssel
a gyermek…. majd apjához szalad?!
 
Szentjánosi Csaba
2016.11.08.

 
Gazduram
 
„Eszembe jutnak nagy költőink sorai:
tengeralatti törésvonalak,
ki fogja érteni, ha egy megtalált verssel
a gyermek…. majd apjához szalad?!”
 
látom a gyermek maszatos arcát,
a dombon túl mámoros karnevál,
mindenki odavágyik,
ott mulat együtt az élet, s a halál.
 
a költőt és a kisfiút egy láthatatlan
szál köti össze, ami túlmutat időn és teren,
a vers az, amit kézbe fog:
ekkor lesz a jövő a jelen…
 
maga a túlélés az,
egy felhúzott vekker az élet,
és a szavak közi csönd,
hány óra még az ébredésig?
majd eldöntik odafönt…
 
Jóna Dávid
2016.11.9.

 
Gazduram
 
„majd eldöntik odafönt…”
igen, az ébredés,
 
egy nagy hajó: a Sportcsarnok,
a stadion, a stúdió, a színház,
míg tombol a nép, betűk- villámait
vezeti le a lapra, a „kis firkász”,
 
mert ahogy írtad:
„a költőt és a kisfiút egy láthatatlan
szál köti össze”
és a „bánat nagy óceánjából”
felkerül Petőfi „kis gyöngye”.
 
Előző versemet az ihlette,
hogy a koncert hangját is elnyomják a versek,
ahogy a nyitott ajtónál
összeölelkeznek a termek,
 
s a sorokat akárhányszor nyitogatjuk,
nem vetemednek…
 
Szentjánosi Csaba
2016.11.15.

 
Gazduram
voltál olyan fáradt?
 
voltál olyan fáradt,
hogy a parancsot kiadta a fej,
de nem mozdult a láb, a kar, a test?
hogy elérhetetlen távolságra került minden,
volt veled úgy, hogy elhagyott az Isten?
 
voltál olyan fáradt,
hogy a mindegy is mindeggyé vált,
hogy az akaratod a valóságtól hámlott,
s hogy bőrcafatként hullott le Rólad,
s hogy az egész szánalmas volt – persze csak utólag….?
 
voltál olyan fáradt,
hogy a lejárt lemezt, nem tudtad újraindítani?
a telefont se felvenni, se lehalkítani?
hogy se vágyad nem volt, de még lemondani se tudtál róla?
olyan voltál, mint egy szénsavnélküli dobozos kóla.
 
voltál olyan fáradt,
mikor reménytelenségek dőltek rád, és Te megadtad magad,
s hogy feladtad, s hogy kikapcsolt az agyad,
hogy hajnalodott, de aludni se bírtál,
hogy feküdtél mozdulatlan, s könnyek nélkül sírtál…?
 
voltál olyan fáradt,
hogy az ördögnek ott hagytad?
hogy mindegy volt már, hogy legyőzted, vagy elbasztad?
mindegy az egész, hogy mi volt,
mikor a bénult bordák alatt egy fáradt szív zakatolt?
 
voltál már így?
hogy elengedted, hogy már nem kerested az értelmet,  se a szépet,
sem a szent értelmetlenséget,
hogy már nem hozott lázba az ígéretnyi élet,
voltál már így, hogy vártad a végét?
a csendet, a nyugalmat, a békét?
 
voltár már így? vagy ilyesfélén?
a tisztesség foltnak hívott bölcsességén
ahol kimúlik hamar minden illúzió,
sáros latyakká válik a hó,
ami odafentről nem erről álmodik,
a szennyvízzel távozik,
és életét egy dolog mozgatja: a félsz.
voltál már így? hogy össze-vissza beszélsz?

Jóna Dávid
2016.11.16.

szozattv


szozat a tiszta hang karitaszadventjpg 2017120492958 7 böjtecsaba mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf