Kapui Ágota: Ettem az Isten kenyerét

Ettem az Isten kenyerét,
ittam vizét az elmúlásnak
hajlektal1kerékbetört lélekkel hevertem
idegen országok poros útján,
s csak a honvágy hasonlított
a sivatagi szomjúsághoz.

Voltak tágabb és szűkebb pátriáim
Hegyekbe oltott kráter fájdalom,
Hegek a hold ezüst arcán
S haragfelhők a múlt emlékein.

Meglelem egyszer tán nyugalmam
Ahogy hazát is újat kaptam én,
Bár oly boldogan bukdácsolnék újra
régi utcácskák tört macskakövén.
Hazát mely a nevemen szólít
De nem érti, ha mondom a nevem
Anyám nyelvén gagyog az értelemről
De nem szól hozzám anyanyelvemen.

Ettem a mások kenyerét
Ittam sóhajtó, mély kutakból
Összekulcsolt tenyerű, sovány szentek
Lecsukott pillái mögött
Bezárva ül a részvét
Összezárt ajkuk között
A régóta vágyott vigasztalás.

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo