Mérő Ferenc: Anyanyelv

Anyanyelv – édes! Légy ezerszer áldott,
anyámtól tanultam, ott, hol házunk állott.
Magas hegyek alján, fenyők árnyékában,
boldog gyermekkorom sugaras nyarában,
           - légy ezerszer áldott!

Anyanyelv – édes! Az imádság nyelve,
benne ég még most is édesanyám lelke.
Az égre mutatva sokszor magyarázta:
anyanyelv az Isten legszebb adománya,
            - az imádság nyelve!

Anyanyelv – édes! Meséimnek könyve,
jó és rossz napoknak elhullatott könnye.
Dalos-kedvű anyám csipkerózsás vára,
a hét kicsi törpe csendes, nyugodt háza,
            - meséimnek könyve!

Anyanyelv – édes! Nótám hegedűje,
foltozgató anyám varrogató tűje.
A viharos puszta síró zokogása,
szegény, árva népem szíve dobogása,
             - népem hegedűje!