B. Palotai Boris: Búcsúzás
Óh esti csavargások, kopott görbe utcák,
süppedt tetők, úgy állnak félrecsapva
mint részeg fején a rongyos szélű sapka
ha rossz mámorok le a földre húzzák.
Óh langyos esők, alaktalan éjek,
lépések kik messziről kopognak,
míg fekszem párnáján a kemény gondnak,
ríkassatok meg szívemet, hogy éljek.
S fogjátok be két szemem, hogy lássak,
hogy őrizhessek minden fényes könnyet,
kik zizzenéssel pilláimra jönnek
múltán az ábrándoknak és az ifjú láznak.
Most búcsúzom mint hűséges barát,
hangom sárkányát a felhőkbe eresztem,
mert sikátorok legmélyére vesztem
S nem hallom meg az életem szavát.