Győry Dezső: Egyik nagyapám

Perceg a szú, zizeg a régmúlt, nagyon szép ember volt, beszélik,
jóllakott délutáni órán, ilyenkor jön s eldiskurálunk,
víg, furcsa úr a nagyapám.

„– Az anyád még gyerekasszony volt, nagyon szép volt s épp téged vártak,
de én már nem tudtam bevárni…” – simítja szőke körszakállát,
s meséje nagy szellemkezével lelkem arcát odaszorítja
az életem gyökérzetéhez, mikor halántékára tette – –

Úgy volt, hogy kitavaszodott s ideges, pőre indulat cikázott
a földi élet erein keresztül,
a birtok rég elúszott s a pengők bőgőkbe, tükrökbe vándoroltak,
s kesernyés lett a szája szélén szép régi úriasszonyok sok
könnyelmű csókja – s mikor mindennek vége volt,
szégyenlette, hogy arra jött rá, hogy új életet kell csinálni,
– igazi férfi volt, magyar: szemérmes annyi hibás bánatára –
fogta magát s a pipatóriumból egyet szívott még kedvesebb pipáján,
aztán leült a rozzant méhesébe,
szembenézett a nyirkos csőüreggel,
legyintett egyet s homlokábalőtt – –
fiatal volt, úr volt, ki gondolja…?

Hol utálom, hol meg imádom, pedig én más vagyok egészen:
ősi ízt érzek még a borban, kószálok kakukkfüves erdőn,
s néha a csókom is hetykébb lesz, mintha ő belecsókolt volna –
de én már aratókkal beszélek s el-elnézek kőművest, ácsot,
a tanítót embernek tartom s eljárok a comoediákba,
köszönök piszkos bányászoknak s a nyomdában testvérnek érzem
a szedőket s a gépeket,
s akarom a munkát, a szerzést: mindenkinek a kenyeret!
Csak néha üt belém az ördög… kavart és zavaros leszek…
– Félember! fél, fél! – s felsikoltok: jaj, nagyapám, jaj, nagyapám!
perceg a szú… két részbe szaggat… kihez tartozom hát, hová…?!

szozattv


szozat a tiszta hang szentkorona OMLI Meghívó Hazatért liliomok aversereje Horthy szobor avatás arany200 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo