Juhász Árpád: Harminc év

Üljünk ide énekelni életemnek árnyékába,
szeptemberi kert vagyok csak s lecsukta már ablakát is
rossz napjaim csigaháza.

Kulcsimat megforgatom, rácsikordul ifjúságom,
letagadna, aki látott, elköltözne aki ismert,
nem születtem rózsaágyon.

Szeptemberi kert vagyok csak, néha már a szél se roppan,
elfonnyadnak venyigéim, lassan pondrós lesz a szőlőm,
mert az árokban halott van.

A sötétben éjszakánként a kert alatt latrok járnak,
veszett eb vonít a holdra és egy ágon emberfej lóg,
az utcákon furcsa árnyak

állnak tótágast, motolla nagy kezükkel port kavarnak,
harminc évem sanda kezű, harminc néma, zord latorja.
Vérszaga van az avarnak!

Áprilisba! áprilisba! csigaházat, ifjúságot!
Be jó volna életem, szép harminc évem árnyékából
sarjút szedni, de nem látok.

Nem látom a kezemet se, nem látom az arcokat se,
tántorgok csak vak az úton, árva vaknak nincsen apja,
árva vaknak nincsen öccse.

Elrabolták mind a latrok, lehúzták piros kabátom,
ezért ülök énekelve, meztelen és esztelen itt,
mint a tengeren a zátony.

szozattv


szozat a tiszta hang karitaszadventjpg 2017120492958 7 böjtecsaba mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf