Bereti Gábor: Őszi hajnal
Virágok selyme e kedves illat
e csöndekből szőtt sóhaj ernyő
szelíd robbanás a felkelő
Nap tűzlázas üvegekre hasadt
bolyhában amint duzzad merészen
a harmatnedves gallyak felett
a csillogó hártyákba dermedt
levelek között s terjed egészen
a lüktető földig ahol mindent
lázítva tör a fagyra a felkelt
verébraj s a nyárról a melegről
suttog a többi madár is hol kincs
a széllel száguldó szárny s ahol nincs
többé csúf őr madárijesztő