Fucskó Miklós: Őszi fohász

(Hárs Ernőnek, odaátra)

Istenek istene,
mit nem adnék érte,
ha léteznél,
ha volnál:
térdedre ültetnél,
fölibém hajolnál –
    (Utassy József)

Góg és Magóg meg 'kifiaborja' vagyok én,
hogy nem átallom döngetni a hallgatás falait,
a csillagflitteres ég selymét magukra öltött
angyalszárnyak setét suhogásával kiseperve
a lélek bűnszemetes, dohos zugait –
Mert a bepállott igazságok, hamis toleranciák,
lojális lakáj-érdemek dicsőségét kikötözni
a közterek pellengér rúdjaihoz volna isteni érdem,
s kiválni végre, a falkaideák fullasztó szorításából,
az ethosz-teremtő önjelöltek és érdemosztók
képéről letörölni a rizsmázt –

Úgy beleszoktam, Uram, a bűnbe, a megalkuvásba,
annyiszor hajlított el tőled utamon, hamis érdemeket
szórva fejemre az, ki épp, mikor, magának írt arra jogot,
s a túlélés alamizsnáival elvakította szemem a kényszer
– lásd, most is mily galád mód mentem magamat –,
s szerelmeimmel, kiket hamisan sose áltattam potya
ölelésekért esedezve, hányszor tértem a kárhozat útjaira,
s én, ki élni a kéj gyönyörét – teremtésed dicsérve –
meg nem vetettem, elalélt lélekkel loptam a mámort,
odaáldozva tisztaság-álmaimat, vonzásod bűvöletét,
míg kifakult bennem a lélek –

Az ígéretekben krőzusok, hányszor csörgették
harminc ezüstöknél csengőbb szavaikat fülembe,
s mégis meg nem siketült bennem a hamisság hangjait
mérni teremtett műszer, még rárezonál a csalfa szavakra,
küldi a vészjeleket, az útmutatókat most, hogy az ősz közeleg –
Nem tudom én már, Isten, a neved félés nélkül vetni papírra,
de add Teremtőm, Uram, hogy ne legyek többé 'kifiaborja',
mert úgy vágyom térdedet meglovagolni, Atyám,
s féléletnyi fájdalmaimat számítsd be meglakolásul,
s mit a tiédből eltékozoltam a gőg fattya-fiaként,
azt ne vedd már vétkemül arcod előtt –

Mint hittem magam egykor leendőn bűntelenebbnek,
mikor majd mérni érdemem magadhoz visszahívol!
S lám, most a csillagflitteres ég alatt csonkolt bakaként
állok előtted a hajnali szárnysuhogásban, érdemérmeim
mind letéptem – aggassa mellyére ki magát győzni véli –,
összeragasztott álmaimat, szándékaimat lásd a hitemben,
Te, ki bennem is laksz, úgy hívj megítélni.
Szívem kérgén, szemem sarkán a ráncok megszaporodtak,
majd’ három évtized szüntelen fájdalma marta tagjaimat,
s árnyat vetett tekintetemre, de vágtat még bennem a vágy,
add, hogy megfussam futásomat!
                                                                      (2016)

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo