Demjén Miklós: Csikósének
Szép csikóim
égi réten
– harminchárom
ékességem –
versenyt futnak
az Idővel,
hátukon a
szeretőmmel.
Patájukon
csillagpatkó,
gondjaimat
széttaposó.
Eddig űztem
délibábot,
szívemen a
Nap virágzott.
Tarsolyomban
aprópénzzel
alkudtam a
szerencsével.
Bor tüzébe
menekültem,
lángjai közt
majd elégtem…
Szép csikóim
égi réten
legelésznek
a holdfényben.
Én a réten
rendet vágok,
hosszú az út:
nekivágok!