Diószeghy Dezső: A rabság alatt
Ember vagyok most, mikor bércek zuhannak
És vallom: ma embernek lenni oly nehéz,
Ott vagyok mindég hol mély örvények vannak,
Így éltem le életem felét.
Néhány versem, mit fáradt éjjel írtam,
Pár csengő rím, – egy életre kevés,
Sovány vigasz, hogy ennyivel is bírtam,
Mikor minden arcom a rettegés.
A költő ellankad a fásult közönyben,
Haladást hirdetni ma oly fonák.
Ellehet esni minden ki göröngyben,
Öklök diktálnak, meg a katonák.
Ember vagyok most, mikor bércek zuhannak
Fojtott torkú, halkszavú énekes.
Helyt állok, ha mások rendre elmaradnak,
Gyávának lenni úgysem érdemes.