Merényi Gyula: A halál alléja

alleSóhajba múló sötét fasor.
Végtelenebb a bénaszemnél.
Fölé a szomorú ősz hajol.
S tegnapi szívem ki tudja hol.

Csak ülök halkan, elveszetten,
Sápadt vándor, messziről jövő,
Volt alkonyat még bennem sajog
S hívnak hűvös holnap-sóhajok.

Furcsa ez a hiába-séta
Magános és sötét fasorban,
De üldögélni s ámulni jó
S szép a csend, az ősz, a messzi hó.

Ez talán a halál alléja
és én csak megpihenek olykor,
Ha bánatában elfáradok,
Csak embernyi életek a padok.

Ha kél a szél és megdidergek,
Felettem a rejtelmes fasor
Feketén zúgat ezer sohát
S halkan menni, menni kell tovább…

szozattv


szozat a tiszta hang GYG átad4 3 1 Gyóni 2. 170620GyoniGeza PozsonyiCsata Határterületen szolgálnak Ordo liturgicus Budapestinensis KONDOR_MEGHIVO
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo