Cságoly Péterfia Béla: Ne félj…

/barátomnak a földi élet peremén/

Most,
amikor száműznének
e földi létből,
Amikor a Nap-Isten hajszolta
időszekér árnya áthalad majd
a Styx-folyó völgyén,
ne bánkódj:
teljes életet éltél!
Voltál apa és kedves,
voltál pákász és polgármester.
S bár gyakran túl makacs voltál
amikor a dolgod tetted,
dicső emlékét visszaadtad
elődeinknek. Építettél
a köznek, ahogy
lelkiismereted diktálta,
újítattál útmenti kereszteket
Jézusunk örök dicsőségére.
Ezért nem kell félned hát
a kapuban, az obulust
már rég megfizetted,
s így kezükben telt boros
kupával vár Csaba királyfi
ősiddel, a Csillagösvényen.