Gavallér János: Vízen, kenyéren

Apám könnyei, csurog arcomon,
lelke lelkemet nyomja, fáj nagyon!
Ordítanék, de nem tudok.
Nincs ki hallja, nincs haduram.
Nincs, ki átvigyen a túlsó partra,
merülök, - a világ egy szalmaszálon lóg-;
József Attila kiált: Levegőt!
Apám, letörlöm könnyeid:
Hallom századok könyörgéseit,
sírok siralmát lelkemben hordom,
szívemben őrzöm a stafétabotot,
megértem a szunnyadó magot,
a föld alatt kuporgó akaratot!
„Talpra magyart” zúg az agyam,
legyen minden úgy,
minden az, amiért a teremtő,
az Isten teremtette:
Szavakba szerelmes az ember,
szíve minden sóhajt vermel,
minden könnynek szike a rögök,
apám, a fájdalom belénk költözött.
Halljuk: „Tiborcot” meg a Költőt!
Halljuk: A kutyát, az üvöltőt!
Halljuk korcs-dallamát a rendnek,
s a Trendek felülírnak mindent!
Apám, más értelme van már a szavaknak!
Gépek vetnek, és gépek aratnak,
határt szabnak minden akaratnak!
Vállalom sírnak a századok,
testem gyenge, erőm kevés
belém rúgnak, ha összerogyok,
ordítanék, de nem tudok,
nincs ki hallja, nincs haduram.
- Szunnyadó mag szívemben a vér!-
Felkeljen-e még a nép? – álmodom.
Az Istent kérdem: Mihez van jogom?
Apám, letörlöm könnyeid:
Lelkemen száradnak bűneik,
megölték a testet – Lásd ez kevés!
Emléket annullálnak:
Vízen, kenyéren él a test
s rongyráncosra aszalt a lélek,
a test él, de a szívekben félnek!

2011. 05. 13./2016.04.28.

szozattv


szozat a tiszta hang karitaszadventjpg 2017120492958 7 böjtecsaba mod meghivo 2017 dec 16 Kerecsen 17 Kerecseny 17 lelkisegély1 lelkisegély2 Ordo liturgicus Budapestinensis
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf