Ásgúthy Erzsébet: Hiába űz idegen tájra

Jaj, öl a fény, s keserű lesz ott számban az íz zsenge virága.
Hiába űz idegenn tájra napfény-keresés, új bor vágya,

Hiába nem volt még az ég tán soha azúrabb, soha kékebb,
A déltől visszakövetelnek északibb, zordonabb vidékek.

Idegen lombok, vidám dombok, derűs egek, virágos kazlak,
Kísértő vágy távol varázsa … büszke kínban be megtagadlak!

Jaj, magyar bolyba keveredtem – fajomnak tán nincs is már célja?
Mégis valami nagy parancs köt, jobban, mint a bilincs acélja.

Zordabb a gond a honi tájon, fájóbb a hév, mely hajtja vérünk,
Igévé lesz a szó az ajkon, s nincs mérték itt, mely mérné bérünk.

Állunk a Végeken – mint vártán – a nagy Viharban, egymagunkba,
Megtépett tollal, csonka szárnnyal, kialvó méccsel ablakunkba.

Itt tart valami furcsa bánat. Hejh! Mégis itt és mégse másutt.
A sorsunk ez és mindhiába! … A fajtánkhoz nem vezet más út.

Sorsunk sebére ráhajolva idézzük fel Golgotás multunk,
Szentelt a föld, amelyből nőttünk, s majdan pihenni visszahulltunk.

Ekével, tollal, vagy kapával ássuk fel újra, szántsuk végig,
Hogy új legendák ágyát vessük anyaföldtől a kéklő égig.

                                                                                       1943

kopjafakhargita

szozattv


szozat a tiszta hang Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Trikolor Gala 2020 Stefania REGISZT Rátkai 2020 01 30 jorafordulopal vers2020a Patriotak-Kronikaja-4.1
 
szentkorona orszagaert alapitvany logo

 


egyesuletkopf