Gavallér János: Bújócska
S ha szemedbe néz a tükör,
látod ott az évezredeket,
Márialelkeket mosott el a szenny,
s mosoly takarta rút könny
ráncai fésülködnek széppé.
Mivé lettél drága népem?
Bűnt köpköd rád a szégyen.
Hiába őrizte tiszta véred
a legtisztább mindenséget!
Hiába szülted meg ezerszer
Isten hű nemzetét, s fiát,
hátba döfnek az angyalok,
szenvedés-halálmindennapok
ölelgetnek, mind Sophia szajhái,
időfogollyá váló történet
a múlt és a jövő, mert bújócskázik
a megváltó veled.
Ezt nem adhatod utódaidnak,
inkább egy vérző seb a szíved,
fájdalomsóhajok grádicsán
élettorzsa szurkálja lépteid,
nem vezet sehová a hazug világ:
Sátán veremben ringlispir szédít,
bódulat ruhát húz rád a kor,
1984 akolba terelt a kondás,
s már mindenhol fogják az adást,
illúziót fest az égre a vágy.
Holnap majd új remény magyaráz.
2016.01.24.