Gaál Áron: …És, míg, mert, csak

…
és Schönbrunban mókust etettem,
és boldogabb nemis lehettem
volna,

míg jártam a nyitott fák alatt,
míg nem érdekelt, hogy rámszakad,
a holnap,

mert pillanatnak éltem ott,
merta rózsakertben lány dalolt,
mint régen,

mert harmincöt cafka év után,
csak ott éreztem, csak délután,
hogy élek!

/Bécs/