Recsenyédi Fekete Miklós:Jóslat

Az első fecske,
Amelyet az idén láttam,
Magányos volt,
S úgy néztem, beteg.
Hontalan, árva, tépett, vén madár…
A fáma szerint
Egy hosszú esztendőn át
Jómagam is
Még társtalan leszek.
Figyeltem őt,
Egész tavaszon át lestem,
- fészket,
fészket épít-e már.
De csak várt:
Ült türelmesen a huzalon,
Mint a bűnös,
Ki ítéletre vár.
Aztán
Egy vércse árnyéka suhant
Az udvar fölé,
S a gubbasztó lénybe élet költözött:
Mint a nyíl… nem,
Mint a villám, cikázott át
Az udvar fölött,
És láttam,
Amint menekül előle az orvul támadó…
Magányos leszek, tudom, én is,
De fészket rakni
Utódaimnak,
Teremteni… Istenem,
Az volna jó!