Fülöp Kálmán: Lelkünk szatyrába rejtve

Egy szó, amely ma
igazságunk őrzi,
egy kép, amely
szívünkből jön elénk-

nehéz a mából
összerakni álmunk,
amely az éjből
integet felénk.

Kevés a perc,
s ma sorsunk pillérein
egyensúlyoz a
szánalmas idő-

a múlt és jelen
összenőtt reményén,
osztozkodik
az érkező jövő.

Hogy mikor, hogyan,
hogy merre és hová-
a lélek árnyalt
percein nevetve

hordjuk magunkban
ma a csend homályát-
s a holnap álmát,
lelkünk szatyrába rejtve...