Molnár József: Áldás

Halkulnak tegnapi rózsás fagyok,
s a szél útjában sincs hó-hegy gubanc,
hallgat a fű sápadt avar alatt,
eresz-rozsda alá várnak lakót.

Távolból búg egy bús galamb-harang,
révült kezemben a hangok fakók,
nézem, hogy táncolnak tündér-manók,
csonthéjú fákból a rügy kifakad.

Magányos kereszt hallgatja imám,
felhőből hull egy kéz áldása rám,
megbotlom, elesek, felsegít az út.

Füstből fon hálót mérhetetlen Úr.
Nézem, a pókok arca mily vidám,
rohammal esznek, halottaké a táj.