Pápay Eszter: Február elé

Ma végre napfényben fürdött az áldott reggel,
s egy bohém kis cinke dalolta: lesz tavasz.
Kenyérre vaj, bármilyen picinke,
sóhajokra gyógyír, nyúlláb, sebtapasz.

A tétova, vaksi pók holnaptól serényebb,
s új hálót szövöget naponta: bűvöset.
Látnokká lesz. Baljós Nostradamus
helyett gyönyört jósol. Nem csak bűnöket.

Ma végre bókokat küldött az áldott reggel,
súgta, hogy hinni kell: nem győz le a tél.
Tollait mosdatja, rád kacsint a költő;
fagyos tócsák mélyén gyémántot remél.