Serfőző Attila: Omladéknál

Egy-egy lefosztott nap után
szürke, oly’ szürke minden -
léttelenség hitvány talaján
csatangol a nyilalló félelem.
Holdtalan est mászik a városra,
vadult erdő mélye hideget lehel,
némán, mint a királykobra,
elbánik bárkivel.
Horzsolt lelkek fekszenek
egy komponált galaxis előtt,
szemükben a duzzadó vérerek
világa új rendet szőtt.
Kóróból font minden csillag -
mennybefúló hamis tér-erek.