Czipott György: Galambok

csontsárga ködben
csupán magunk vagyunk
körűlünk ordít várospokol
lehet-é feltámasztó mentség
lehet-é sorsmentő csönd
lehet-é tükörvillanás
lásd Jézus
rámavasodtak vétkeink
és tudom már senki
senki nem ad menlevelet
hamvasztótűz elől
lásd Jézus
milyen pontos erezetű
minden cédrusgerenda
vacsoraasztalhoz méltó
de jól megbír emberi testet is
csontsárga ködben
mindig magunk vagyunk
és belénkaszalódik
korbácsos fájdalom
röppenjenek hát ünnepet
lépjelölt gerlék