Nagy Horváth Ilona: 1. szonett

Borulj szememre lángos kárhozat,
virágot szedni elcsügged a lélek,
szivárvány erdők, rózsaszínű rétek,
vegyétek ölbe szürke házamat.

Királykisasszonyok a vár alatt,
topánjukon ragadt a sáros élet,
de kár, ma már csak elbukott cselédek,
üres marokkal térdre hullanak.

Bezárja fáradt ablakát az ember,
inkább ne lássa tán, a jó, ha nem nyer,
kopott, sivár szobám fürössze fényben

az újra írt sovány emlékezet,
segítsd az álmom, tarka képzelet,
te hű csaló, ma már ne kelljen félnem.